Visszazuhant idő

Szavakkal ölni könnyedebb,
Mint egy kést fogni szívnek.
Nem hullat senki könnyeket,
Ha hullnak a szelídek.

Nem volt, ami immár halott,
Lehámlik minden emlék,
És érzetek maradnak ott,
S hontalanként az elmék.

Évszázadok szűk hártyaként
Kultúramaszkba vonnak,
De izzón várva már a vért
A kényelem szorongat.

A sodró pillanat maró
Játékát míg megéled,
Lecsap a percben szunnyadó
Újabb kis végítélet.

Ha még maradt időn belül
A tétnek karcsú fénye,
Csak úgy lehet, hogy szétterül
A kárhozat reménye.