Alászállás

Atyám, nem értelek, akármint is kereslek
A Mindenségen átható szavad körözve vár rám
Forrása a létre hasított semminek üldöz, míg üdvözít.

Életre feszítesz, pedig vársz, szeretsz
Nem hívhatlak, bármint is szeretlek
Meredten átformált Logosz
Sebeimből még előszivárogsz,
És nem látom, miből eredsz
Szemlélni kell, s vakká eresztesz.

Nem félek már a békéért, már nem zavarlak.

Jössz, s ha elfutok, Te vársz,
Hiába várlak, lépsz felém,
Mozdulatlanul gyűlsz körém,
S én énekellek, nem kérlek reményre.

Várom az egymás szemébe nézést.

Még nem tekinthetek belülre, Rád.
Többet adj: kevesebb magányt!...