Ajándékaink

Emlékszel még, a halkult éjjeledbe
Búvó szenvedélyek közt a nappal
Árnyait hogy űztük, hogy tiszta lappal
Forrhassunk este új örömben egybe?

Világtól terhesen, egymásra éhesen
Áldozóostyát, a másik testét
Vettük; múlt idők ‒ mások ‒ keresték
Békénk dalát értetlenül, édesen.

Emlékszel, a másik rezdülését
A léptek rímébe is bevésték
Érzékeink, mert nem volt semmi rejtett

Álom, indulat, emlékbe, semmi
Rajtunk kívül, csak ketten lenni...
Emlékszel? Nem baj! Te majd csak elfelejted.