A szentek kiterítik álmuk

Egy fonal kitér kezemből,
Eléri szenvedélyed.
Szembeérek még találkozásainkkal.

Megvirrad alkonyunk.
Hallom, miképpen vág elő magányunk,
Mindketten szenvedéseinkre várunk,

Meglett szavak, ismert előragyogása
Újra meg újra tisztítón, mint a kardal
Üdvözít-nyomaszt előre, pillanat
A pillanatról lép, a Fatum húz tovább.

Végérvényesen lyukadt szelíd csönd.

Álmaink, merészek. Árulnak, mostohán
Elnyomsz egy átkot vagy imát.

Halálunk bűnbe visz még.