Egy éjszaka

Megint hitettem, nem szerettem, újra
Minden a régi rend szerint haladt.
Lucsoktól nehéz fellegek alatt
Érdes szennycsókjaid közé szorulva,
Vergődve hódítok, gyógyírként, lassan
Boldogítasz, mint sok régi asszony.
Csóknektárod békét kell ma adjon,
Akár a többinek ‒ minek tagadjam -,
Szerettem százszorszép szemű szemét,
Öleltem céda könnyű árnyú éjét,
Sokféleképpen ejtettem szerét
Duzzadt sebekbe tépni némi kéjért.
Igen, te jobb vagy. Nézd csak szemem mélyét,
Azt csihold szereimül szerelmedért.