Csók közti árny

Tangóra lépj, ha táncra jössz velem!
Steril kis életed a nagy szerelmen túlhaladt,
Rajongva nézed mégis arcom, mint tizenhat évesen
Az első férfit, ki mosolyban maradt.

Ne várd a százados csodát, a boldogságomat...
Nem, nem csitítalak, csak pár emlék rám szakadt.
A nő, ki békét hozna még, frigid szemét
S ágyékát félelemből véneknek osztja szét.

Boldog, én? Senkivel. Ha vonzott, elfutottam.
Ha tetszett, ha, mint zengő hárfája szép
Dallamát, úgy szívtam magamba mocskos kis életét,
Elfordultam, hadd roskadjon a vágy magába holtan.

De egy megmaradt. Nem múlik el soha.
Csillapíthatatlanul kering agyamban egyre
Holt gyermekemnek anyja, összes ostoba
Álmom űzője. Már minden éj mostoha.

Aludj csak. Én úgysem számítok efféle égi kegyre.