„Elvetélt rózsák..."

Elvetélt rózsák átkoznak
minden szavadban-önmagadban,
hogy köpötté lettem a suttogó
lámpafények és duruzsoló
falak vágyott akarata szerint.

Beléd kapaszkodni ‒ a levegőbe
szegezett szavak mutatták ‒
színtelen pillanat. Az utolsó.
Az örök.