Lukács 9.22.

Járjuk, járjuk a körtáncot, angyalok,
Karoljatok a szívembe, ha ki nem tépitek,
Kacsintsatok a dobokra és mosolyogjatok
egyedül!
Az egyetlent kiénekelték már magukból,
Nem mélyítették magukba,
Ideges vastánc lett szegény maradéka,
Legalább utóda vagy írása maradt volna,
De megtagadták tőlük,
Tőlük,
Sírjátok a ritmust,
A fájdalom ámene nem enged kórust,
Bárha ifjúnak lásson is a világ,
S ha nem megy egyedül, nincs társulás
venni magunkból sírt erős vagy,
Krisztus-mindenki-porszem...
Ártatlanságot, ha mást nem is,
Bűnösnek lenni is oly hamis,
Ne nézzetek, nincs irgalom,
Szellem-maroknyi hatalom,
Üvöltsétek a rombolást
„Nincs alma, nincs jogar, nincs palást!"
Tagadni könnyű...
Suttogjátok és sírjátok
Értsétek és lássátok
Nem várom hálátok.

Ez még csak az első stáció...