Új könyörgés

Buddha fertőző tisztaságát
Tépd ki tépett szívemből, szivem!
Nem vágyom már az útravágyást,
Mert nem maradt már semmi sem.

A földek mindig elmerülnek,
Halálod átka mindig él,
De új reménye új kenyérnek
Belénk vegyülve még ígér.

Addig az út, amíg te lépkedsz,
Amíg vezetsz még halmodig,
Minden mozdulat újat kérdez,
Míg éjszakáim napjaid.

Az útralépés újraéleszt.
Ágyékod maradásra szül.
Akarom, hogy ismét megérezd,
Amint a szellem szétfeszül,

És akarom érezni én is,
Hogy együttlétünk mennyit ér,
Amíg tebenned ez a fétis
Inkább tápláló, mint a vér,

Mert nem szeretnék több nyugalmat,
A béke szíját oldom el,
És választásra sincs hatalmad,
Ittlétem átitat, ha kell.

Buddha fertőző tisztaságát
Tépd hát tépett szívemből, szivem!
Nem látom már az újra vágyást,
Mert nem maradt már senki sem...