Kései köszöntő

Lángokat oldva a hajnali pír majd földre teper,
Fénykupolában az éjszaka némán szélbe vetül
szítva-taszítva a vágyat,
Idegen hajnalba belevész a sötét
belehajlik a csönd
beleolvad az éj,
S mosolyod se kisér tova már.