Míg öröm lüktet...

Nő helyett leányka ‒ szűk börtönarcodon,
Mint zöldszemű, sókristályos vágybilincsben ‒
Nem űzöm egyházi kóborlásaim sem,
S érted maradt, hogy amíg kívánom, elhagyom.

A lombos fák tövén a kéj-mohák puhán,
Szemérmesen az árnyba ülnek, hullanak
Koronatükreként vérző ritmusodnak,
S átizzik minden a meztelen ruhán.

Az éjbe kéj vegyül, s te újra föltüzelsz,
Keresni várom testedet, s életre kelsz,
Bőröm énekel, az érintés leolvad,

Nem lellek, mégis körbefon lejtésed,
És ráng az ajkad, képed agyamba vésed,
Mert álmod szeretkezéseimbe szórtad.