Megülni nem maradt erő

Philippe-ek harca játssza át az éjfélt.
Cingár tudós, naiv kölyökkutya,
Ezernyi más későn dalolva megért,
Nem érti, most az est vagy ő suta.
Gyöngysormosoly-akkordjaidnak éjét
Bírni egymással süllyed alkuba,
Mert tudja ők ‒ így, többesben ‒-, szegénykék,
Mi vonz: a vér fedetlen ritmusa.
Egymásba járva át, nem értve, mint
Ősz, fél szeg macho, szemérmesen kujon
Vén, vagy víg kamasz, mindnyájan esdnek
Önmaguknak, Tőled pörögve, mind
Meglepett, mint súdrák halálukon,
Mert még kell, az íze kell az estnek!