Barbár dal

Űztem kusza könnyű illatát az asszonyoknak,
Lépdeltem észrevétlen nyomukban.
Bújt kelyheket hasítottam, ha leltem,
Nem féltem a haragvó Hold bűvös énekét.
Ha éhség mardosott, ha rég vadásztam,
Elejtettem minden őz megriadt szemét.

Szemedben riadt tűz lakik, a béke csípőd alatt.
Engedj fekhelyedre bújni, hogy tapinthassalak.