Napok hátán

Cimborámnak, Arkhónnak

Táncolok, mint gyertyafény, szemek falán.
Ennyit ér a nagyravágyó ész, ha van.
Ráfolyik, mint olvadó tavasz, szavam
Engedékenyen a mindennapra, ám
Nyílt szerelmeket, mint hóvihart, fagyott,
Didergő álmaimban sem remélek.
E kétdimenziós világban élek
Lopva, itthagyottan, bukott angyalok
Tört körtáncában, még könnyű fényeit
Esdve egyre. S lassan megfeledkezik
Dőre istenünk szememről, vagy talán
Elvegyülhetek dús álmán keresztül
Zárt magányomig a csöndben, ha rezdül
Táncom árnya, gyertyafény szemek falán.