Álomváró

Lopva az alkony a szélben, a tájon
Hold sugarába feküdni ereszti
Mind, ami szín az ezüstszemű égen,
S lassan a föld rögeit beleveszti,

Mint halovány, suta árny, keserű fény,
Lágykarú Vénusz az éke, a fátyla.
Rőt remegése a távoli hegynek
Búvik alá a sötét dobogásba.

Lágy dalokat muzsikálva varangyok
Rút hada éled a víz puha ágyán.
Tó sebe forrad a felszíni bodron,
Új hada puffan a hűs tavirózsán.

Küzd kusza szélben az este az éjjel,
Függ keretükben a fényen az árnyék.
Tűzhaju csillagok ősz szeme villan,
S újra szemezget az űrben a játék.