„Még cseperegnek..."

Még cseperegnek a hangok, az őszi eresz sír,
Még töredeznek a lombok az úton, a fűben,
S várja a szél, hogy a fény se derengjen a fák közt,
Míg elenyészik az óra a halk patakokban

Még gyülekeznek a fejben a múltak, a lelkek,
Még tünedeznek az arcok

Még szemeidben a vágy, megeredt, örök emlék

És szemeit leereszti az alkony az égen
És maradék szineit tovaengedi lassan,
és feketéllik a csöndben a földre borult árny,
Míg kopog egyre a méla avar...

nincs kész!