Dalnokok fejfája

Hűs csillagok között, mint égövek,
Vásározók kocsin haladnak,
Szaguk, keréknyomuk marad csak,
Kenyérbél, ostya, hullott ékkövek.

A tűz emléke párás szemükben
Az éj fényvirágait szedi,
S a pirkadat harmatban leli
Tűzhely-otthonuk, ha égre szökken.

Bárd és bolond dallamát dalolva
A Hold lassan fénybe bújna el,
Hogy este majd tükrét tárja fel,
S az alkony derére rázokogja:

Hűlt csillagok között, mint ékkövek,
Vándorcigányok haladnak,
Szavuk, keréknyomuk marad csak,
Kenyérbél, leplek, csöndes égövek.