Bukó angyal

...veled is maradtak,
a zsarnokság csókja meghatja őket
Révedve bambulsz a szétszórt, aszinkron életekre
félsz látni, ahogy az ösztönök tavaszért rimánkodnak
látsz félni a nehézkedés határtalan hatalma alól bújva
Haragszol, mert bálványoknak vetettem magam?
Békesség, hol a kegyelmed?
Vagy csak a szabadság múló eufóriáját irigyled?
Ahogy belezuhantam a sekélyes, vad, primitív kaszásba?
Vagy kifinomult intelligenciájú állatiasságom,
Ősi isten-sorsom alázod, az bánt?

Csak annyit mondj, engem ki vált meg!

Jobb volt Veled, mert végleg megtagadtalak.