Búcsú a vásártól

„Körénk kerülnek kegyetlen bohócok,
                        Testvéreim, a századok hibáznak..."

Nekünk ma sír a darja-láng,
Az ajkakon az ismerős didergés,
Zárt kalászon dermedt éji termés,
Mint árja kín, gyöngéd druida vád.

Eón eónra lép, a bőr a húsra ritkul,
Az elhullott idő az áldozatba tisztul,
Az arcok árnya sírok keretében
Elvegyül a szentképek tövében.

Feszítetten, mint izzó latin ég,
Várakoznunk kell még évről évre,
Hogy lekorhadjon, ami ég,
S átoltódjék még a szenvedélybe.