Október erdeje

Most alkonyodik, befelé fúj,
Didereg, pulzál, mandulaest,
Vadgesztenyeszőnyeg a pázsit,
A fény melegít még, a levegő híg már,
Korán éjre borulnak a fák, a szemek
Homályt kutakodnak homályban,
Árvul a gally, tüdő ere szűkül,
Az anyag ritkul a földre, avar,
Földszagú fák, szárnysuhanása a dérnek
Kioldja-behúzza, ereszti megint a telet,
Megülnek a bokrok az ősi varázsban,
Eltünedeznek a színek, az árnyak,
Megrezdülnek a távoli tájak,
Elhullik, ami ért, ami érik,
Szétmállott, aki szült, aki ölt,
Társak agancskoponyája a réten,
Utolsót simogat az ökörnyál, az avar,
A homály ing, fény melegíti,
Vadgesztenyefák köze pázsit
Didereg, pulzál, a gally árvul,
Most fúj befelé: alkonyodik.