Ostinato

á Aimage

Most ered minden, ami van,
A tévedésből útra lelt pupilla
Árnyad mélyén aranyba omlik át
A kapzsi kérkedés előtt,
Dúlt emlékek helyén,
A renyhe télbe ágyazott
Jövődet váltva meg,
És föltámadsz, ha hívlak
Dús álmokat vajúdni,
Mert nincs didergő vigasz.
Megérkezel, ha itt vagyok.