Hermes bujdosódala

Lét és semmi közé odavetve az élet
Táncunk a vad biztonság hamis aranyán
Lehányom nektek határozottságtól hazug gönceim
Sarlatánok közé szorult a szabadságunk
A bűnök is sánták, a falak bezárulnak
Míg mindenen át nem folysz, ahogy áthatolok rajtad
Ha beléd kostol a fegyelem indulója, veszítsd el magad
Sok zajjal tördelt ritka ünnepekben
Csak egy csók van, mindennel, mindenkivel
Átlebeg a molekulákon a vibráló semmi
Alig maradt már őszinte bűn is
Mindent fölfedeztem, amit millió más is
Csak a halál nem öröklét,
Magunk vagyunk
Idolok hálóznak be, telve félelemmel
Alig maradt még nyers ima
Pedig neked is kell a valóság
A kényelem mögött ott a rettegés
Engedd lélegezni a foglyaidat, hogy maradhass
Alig fürdik már bennünk Isten
Életre vetve, mert megbillen a semmi
Kortyonként élvezd a lét aranyát
Erénytelen a káprázó valóság
Erélytelen e kápráztató igézet