Veled

holnap a nap
leborul
lábad előtt
szélformák cikáznak
az ég csúcsos hegyein
vízbe fúlt vágyak hegednek
Veled és ellened
még emlékezem ‒ már emlékezem

anyám szemedben ragyog
elvét az életed
arcod a feszülő templom
/szívem, a szabad ég/
földig romboltad a csillagokat
elvetted purgatóriumom
eladtad falvaimat
égetted Istenemet
fölfaltad szárnyaimat
elfújtad árnyaimat
szétszórtad maradék hitemet

hát kit világítanak rothadó harangok?

törd és tűrd egyre reményem

Holnap a Nap leborul.