Forrás

nő és férfi

‒ Aion aionba forrva átfon ‒ a
percek
Örök rítusú mozdulatsorán át.

Áldozó kezekbe zárt szavak.
Tekintetekbe ágyazott hús
Ismerős szaga ‒

‒ Ma még megül az áldott áldozat,
Megmerítkezik a szóban...

Hold fájó szépségbe vonzó,
Mély, őrült táncú árnya,
Vágyott áldozat ‒

‒ Alámerítkezésből átszűrt,
Zárt szeretkezések...

A víz a tűz, a láng a fojtó,
Lég a fény, és föld a ős,
Hiába mag: halott kalász ‒

‒ A tűz a lég, a víz, a föld is,
A fénye szem, érése mindnek...

A diszkrét csöndek lágy hullámai,
A zaklatottság mélybe oldó lángja,
Halk zöngése vár a testnek ‒

‒ Az elhallgatott romlás borzolása,
Örömtelen fény, bellül hatolt...

A szó, a bőr, a táj, a sorsszál
Eggyéforva eggyé gomolyít
Szent szimbólumán a húsnak ‒

‒ Áldásba forrt kín, két gyönyör,
Teremtésmagányba ágyazott...

Egy hús, egy sors, egy gyönyörbe nyílt
Kettős kéz fölfénylő szövete,
Az ismerős szavak áldozat gyanánt ‒

‒ Nap égő szépségű, omló,
Őrült táncú, mély lehelete...

A testek áttűnése testbe túl a percen,
A szépbe sodró megnyugvás a végben,
Elmúlik ‒ örök, ameddig emlék... ‒

‒ Kezekbe zárt szavak ismerős szaga
Minden megáll. Van. Nem emlék...