Invokáció

Búza megszentelt hajlása ajkamon,
Mint elveszett gyermeknek, ha megtér
A szó templomába. Itt az alkalom:
E hajnalon megint imára szedtél.
Ezerszer bújtam kényelembe Tőled
Mennél távolabb. De megkerestél,
Vagy megvártál, hisz ott is volt Belőled.
Kellemetlenségeket szereztél,
A kínkereszted éle vágta bőröm,
Nem engedted semmiképp a könnyeim
Könnyítő buggyanását, míg a tőröm,
Szavam, hizlalva bölcsek könyvein
Százszor vágtam vérző húsodba mélyen.
Eleget, hogy az oltalmad reméljem.