Apokryphon

Ujjaim alatt hajad halványan omlik
Arcod nem szól, hiába ont a csönd vágyat,
Fagyott szemeid pajzsként reámvetíted
Nem hív ölelő öled, elrejted kincsét
Mosolyra zárod mély örömre szült lényed.
Lehántod-miért?-kérgét a tisztaságnak.